"- Hát neked nem fázik a lábad?
- Dehogy fázik! Nem olyan családbó' származom én!"
És... valóban! Nem fázik ez még -20-ban sem! Nem gyulladgat ám itt be mindenféle ízület!
Ez, kérem szépen, törve vagyon!
Na jó, nem a csont, csak a porc.
Az viszont két helyen is!
Azt tudnám, ezt hogyan sikerült összeszednem? Egyszer sem estem el úgy, hogy beütöttem volna a térdemet. Ráadásul határozottan emlékszem, hogy már otthon is fájt, csak ritkábban, rövidebb ideig és nem ilyen intenzíven.
Lényeg a lényeg: azt tudtam meg ma, hogy a külső oldalon van egy régebbi procleválásom, a belsőn meg egy újabb törésem.
És arra a következtetésre jutottunk, hogy a régebbi a jégkorizásos sérülés lesz, az újabb meg esetleg attól, hogy a régi nem tartott elég erősen, amikor elestem/megrándult/beütöttem - húzza alá mindenki, amelyik neki tetszik a mondathoz, mert én tényleg nem tudom mi történt vele.
Állítólag a 25 év néptánctól nem ilyet kaptam volna, hanem kopást.
Most egy újabb konzultáció után műtét vagy fizikoterápia következik. Sajnos nem fakultatív, mert majd a térdspecialista mondja meg. Viszont legalább nem ez lesz az utolsó blogbejegyzés :)
De, hogy tartsam magam e blog eredeti céljához s ne kimondottam magamról meséljek, hanem az itteni életről, elmondom, hogy milyen új érdekes ügyintézési móddal gazdagodtam csodaországban:
Szóval történt múlthéten, hogy felhívott a céges rendelő egyik asszisztense (amúgy ketten vannak, mert mi is sokan vagyunk), hogy a dokinő beteg és hétfőig nem gyógyul meg, van-e kifogásom egy másik dokinő ellen? Nem volt, így szinte ugyanazon időpontra átírtak az új dokihoz.
Bár már ez is érdekes (mármint, hogy nem ott tudod meg a másik betegtől, hogy ma nem Dr.Brinkmann rendel), itt még nincs vége a történetnek - sőt, most kezdődik!
Ma szépen odamentem tehát, és behívott a doktornő. Kérdi: nálam van-e az eredmény?
No, magyar szívem erre nagyot dobbant, hiszen tapasztalataim alapján egy orvos ilyen kérdése kb. egy heti rohangálással egyenértékű... Mondtam nem, az MRI lelet megvan, ott van a gépemen, de az eredmény, az értékelés, az nincs.
Aszondja: az baj.
"Piß$@&ba" - gondolom én.
...mert akkor most alá kell írnom egy papírt (mármint nekem), amin engedélyezem, hogy ő is láthassa az eredményt - folytatja ő.
"No még ez is!" - gondoltam én, de kedvesen csak annyit mondtam: természetesen.
Dokinéni el, én meg be az asszisztenshez aláírni.
Utána aszondja nekem az asszisztens, akkor menjek be a doktornőhöz.
Bemegyek, gondoltam akar majd mondani valami vigasztalót.
Ehelyett: "Kicsit lassú a rendszer, de azért éppen sikerült is letöltenem az eredményt, foglaljon helyet akkor!"
Mivan?!?!
Na ezt adjátok össze! Ja, és egy szusszal már emelte is ki a nyomtatóból!
Öregem, mire aláírástól eldöcögtem az asszisztensi kabinból a doki szobájáig, addig az asszisztens nyomott egy "accepted" gombot, a dokinő kapott egy "approved" kisablakot, majd ő is nyomott egy "ok"-t és már indult is a nyomtatás, mialatt a képernyőn is megjelent. Legalábbis így tudom elképzelni 10+ év fejlesztői múlttal a legegyszerűbb/leggyorsabb megoldást.
Mondjuk az is igaz, hogy fáj a térdem, és csak lassabban tudok közlekedni! Szóval mákjuk volt! Mert ha rendben lenne a térdem, nagyon megszívták volna :)
3 comments:
Sztem tulajdonképpen jól jártál. Mármint hogy rendesen diagnosztizálták, és meg fogsz gyógyulni. Ismerek olyan országot, ahol küldözgettek volna egymáshoz éveken át, félrekezeltek volna, végül valami kézrátételes kuruzslónál kötöttél volna ki, ahova már magadtól mentél volna el, mert eleged lett volna az eddigiekből, és kenegethetnéd évekig valami gyanús állagú, de legalább büdös krémmel...
Na, gyógyulj meg!... :)
Na mindegy, nem akartam, de leírom már, hogy miért is vagyok ilyen negatív: Rokonságban tenisz miatt elkopott vkinek a térdében a porc, vagy mi. A Csont súrlódott a csonton. Egy ideig úgy kezelgették, hogy lecsiszolgatták a végeket, meg beinjektáltak vmi szilikon töltőanyagot, persze mikor az felszívódott/elszivárgott, akkor megint nem volt az igazi. Végül kitalálták, hogy az egyik oldalán a csontnak fogyott el az anyag igazán, ettől ferde az egész láb, és ez öngerjeszti magát. És megszületett a megoldás: El kell fűrészelni a csontot, behelyezni egy éket, ami kb 10 fokot visszaállít a ferdeségből (nem vicc) Meg is csinálták. Magán rendelés, több mint 100 ezer ropogós magyar forintért nem voltak képesek titán csavarokat rendelni, amikor éppen elfogyott, úgyhogy az éket, ami amúgy megtart egy közel száz kilós embert sima acéllal helyettesítették (kb 5 mm-es csavarról beszélünk) El is tört az összes, ahogy az a nagykönyvben megvan írva, természetesen a csavarfej közelében, ahogy az gyönyörűen látszik a fél évvel később készült kontroll röntgenen, és így már ki sem lehet szedni a betört csavarokat. A ferdülés most megint több mint 5 fok. Kishazánk, 2010.
Szóval sztem kifejezetten jól jöttél ki a dologból... :)
Ááááá, bakker! Ne ijesztgess!Ez nagyon durva!
Ez a félrekezelés amúgy benne volt a tollban, de igyekszem tartani magam az elhatározáshoz, hogy nem hasonlítgatok. Nem írtam le végül.
Viszont valszeg igen, ez történt volna... azaz [opcionálisan: röntgen; semmi nem látszik;] na jó akkor ízületi gyulladás; nem segít?; na jó akkor prockopás; nem használ?; akkor szalaghúzódás; ez sem?; akkor röntgen; hát ez el van törve, persze mert meggyengült a gyulladás alatt... :)
Vagy inkább :(
Megjegyzés küldése